Van egy sorozat, amely összesen tíz évadot élt meg, és egy spin-off szériát szült, amely alapján egy képregénysorozat, több regény és két videójáték is készült – és mégsem beszélünk róla (eleget). Pedig a 2013-ban bemutatott Feketelista rengeteg díjat és jelölést gyűjtött be,

főhőse, Raymond „Red” Reddington pedig a televíziózás történetének egyik legjobb antihőse lesz.

Ő ugyanis többnyire a jó cél érdekében cselekszik, a módszereiben viszont nem válogat. Ami persze csak egy szófordulat, Reddingtont ugyanis pont agyafúrt, több kifinomult lépésből álló, halálosan hatékony, sőt, könyörtelen módszerei határozzák meg – és ezek teszik igazán izgalmassá a sorozatot.

Az egykor az amerikai kormánynak dolgozó Raymond Reddington (James Spader) kifinomult, rendkívül művelt ember – akárcsak Dr. Hannibal "Kannibál" Lecter A bárányok hallgatnakban (1991) -, aki a sötét oldalra állva titkokat árult Amerika ellenségeinek. Fegyver- és drogcsempészetben, kormányok megdöntésében vett részt, mindent megtett, hogy az FBI körözési listájának élére kerüljön,

és most csak úgy besétál az FBI székházába, hogy feladja magát

- tisztára, mint Denzel Washington a Védhetetlenben (2012). Alkut ajánl a megdöbbent nyomozóknak. Van egy listája - amin olyan rosszfiúk is szerepelnek, akiket a bűnüldöző szervek nem is ismernek - és ezt megosztaná a hatóságokkal. Csakhogy vannak bizonyos feltételei, amelyek közül a legfontosabb: csak egy kezdő FBI-ügynöknővel, Elizabeth Keennel (Megan Boone) hajlandó kommunikálni, egyébként nincs üzlet.

Az FBI terrorellenes részlegének vezetője (Harry Lennix) kénytelen elfogadni Reddington ajánlatát, és egy teljes titoktartás mellett dolgozó egység a Reddingtontól kapott, többnyire homályos és kétértelmű utalások alapján próbál dolgozni. Eközben Elizabeth férje, Tom (Ryan Eggold) egyre nehezebben viseli párja újdonsült munkáját. Innentől szinte minden epizód egy-egy, a listán szereplő név „kihúzásával” telik el, és mivel

gátlástalan, kőkemény bűnözőkről van szó,

akikben túlteng a túlélési ösztön, egyik eset sem egyszerű. A sorozat megalkotója, Jon Bokenkamp a Reddington és az FBI csapat, illetve a Reddington és Elizabeth közötti viszonyra is koncentrál – és arra, hogy egyáltalán ki ez a férfi. Merthogy vannak neki titkai bőven, és nem csak rendességből segít az igazságszolgáltatásnak. Az egykor szépfiú szerepeket játszó James Spader tökéletesen formálja meg a főhőst: nem akarja szimpatikussá tenni Reddingtont, inkább annak igazságérzetére és arroganciájára épít. Ez a férfi tudja, hogy szinte minden ellenfelénél okosabb, és ez gyakran elbizakodottá, ennél fogva sebezhetővé teszi.

Spader, aki egyben a sorozat executive producer is lett az évek során, rengeteget tett hozzá a karakterhez, akárcsak régi barátja, az azóta rendezőként dolgozó, számos epizódot jegyző Andrew McCarthy – ők ketten a 80-as években olyan filmekben játszottak együtt, mint például az Álmodj rózsaszínt (1986). És Reddington tényleg lenyűgöző karakter, sokszor izgalmasabb, mint maga a cselekmény, pedig akiről mintázták a figurát, az a legkevésbé sem volt lenyűgöző. Jon Bokenkamp az inspirációt javarészt Whitey Bulgertől szerezte.

Bulger rettegett bostoni maffiafőnök volt, aki titokban az FBI informátoraként dolgozott,

hosszú évekig kihasználva helyzete előnyeit, mivel főleg a riválisait dobta fel, gyakran vezetve félre az ügynökséget. Őt Johnny Depp játszotta a Fekete mise (2015) című filmben, kellően visszataszító módon.

A már emlegetett spin-off széria, a Feketelista: Megváltás (2017) egy évadot, pontosabban 8 epizódot élt meg, majd az alacsony nézettség miatt törölték. Ebben Elizabeth férjének családjáról derült ki egy és más.

A Feketelista megnézhető a TV4-en, illetve a Netflixen.