A sci-fi egyik fontos jellemzője, hogy olyan dolgokat mutat be, amik jelenlegi tudományos ismereteink alapján elképzelhető, hogy valamikor később megvalósulnak (ez különbözteti meg elsősorban a fantasytól, amiben olyan dolgokat látunk, amik elképezhetők, de lehetetlenek). A tudományos fantasztikum műfajába tartozó filmek – épp azért, mert a jövőben játszódnak – idővel elévülhetnek, hiszen az általuk megjósolt jövőkép nem valósult meg. Ám vannak olyan sci-fik, amik kiállják az idő próbáját, és még évtizedekkel később is pont ugyanolyan aktuálisak, mint megjelenésükkor – íme hét remek példa erre.

Metropolis (1927)

Lassan százéves lesz a német expresszionista rendező, Fritz Lang némafilmje, a Metropolis című disztópikus sci-fi, ami megjelenése óta ámulatba ejti a műfaj rajongóit, az utóbbi időben pedig ismét aktuálissá vált. Az innovatív látványvilág és az ikonikus díszletek a popkultúra részévé váltak, és számtalan későbbi tudományos fantasztikus filmre voltak nagy hatással. De a Metropolis emellett

azt is megmutatja, hogy a jó sci-fi nem csak időtálló, de újból és újból időszerű is lehet: ebben jelent meg először mesterséges intelligencia a vásznon False Maria, az antropomorf robot személyében,

és ez az ábrázolás a következő évtizedeket is nagyban meghatározta. Emellett jelenleg az egyik legaktuálisabb tudományos téma pont a mesterséges intelligencia.

2001 – Űrodüsszeia (1968)

Személy szerint minden idők legnagyobb filmes blöffjének tartom Stanley Kubrick kultikus sci-fijét – de valljuk be, ez egy nagyon-nagyon jól működő blöff. Szinte minden képkockája a popkultúra részévé vált (itt össze is szedtünk párat), a díszletek és a vizuális effektek pedig még ma is lenyűgözőek, pedig közel hatvan év telt el a bemutató óta. Az Űrodüsszeia 2001-ben játszódik, és

azon kevés sci-fi közé tartozik, aminek – a fantasztikus elemeket leszámítva – szinte minden tudományos jövendölése beigazolódott:

az egyik első film volt, amely megjósolta az űrutazást, és felhívta a figyelmet az ellenőrizhetetlen technológia, valamint a mesterséges intelligencia veszélyeire.

A nyolcadik utas: a Halál (1979)

Ridley Scott első Alien-filmje minden idők egyik leghatásosabb sci-fije, ami ráadásul olyan stílusosan szervül a horrorral, amire kevés műfaji hibrid képes. Bár a későbbi filmek is működnek, de idővel egyre inkább a nyílt akció felé vitték el azt, aminek kezdeti lényege épp a rejtőzködő borzalom volt. A nyolcadik utas: a Halál ikonikussá vált jeleneteiben nagy szerepe volt a svájci művésznek, H. R. Gigernek, aki a biometrikus xenomorphot is tervezte – meg is kapta érte az Oscar-díjat, egész pontosan az Alien a legjobb vizuális effektek kategóriában vihette haza az aranyszobrot. Az 1979-es film

olyannyira időtálló, hogy amikor Scottot 2003-ban felkérték, hogy készítse el a rendezői változatot, ő úgy érzete, nincs mit csiszolnia a filmen.

Végül a stúdió nógatására az évfordulóra megcsinálta az új verziót, amely negyven másodperccel rövidebb lett, mivel picit feszesebbre vágta.

Terminátor 2. - Az ítélet napja (1981)

A másik látnoki rendező, James Cameron is termesztésen tiszteletét teszi listánkon, ráadásul egy igazi kuriózummal, hiszen a Terminátor második része sokkal jobban sikerült, mint az első. Igaz,

már az 1984-es filmben is megjelenik a manapság sokat emlegetett téma, a mesterséges intelligencia, illetve annak veszélyei (konkrétan az emberiség kipusztítása),

de a második rész olyan vizuális effekteket tartalmaz, amik még ma is lenyűgözőek. A Robert Patrick által alakított „folyékony Terminátor”, a T-1000-es nem csak elképesztő ötlet, de olyan CGI-t használtak hozzá, ami teljesen lenyűgöző volt a nyolcvanas évek elején, és manapság sem hoz szégyent a filmre. Ehhez társul még a pörgős akció, az izgalmas történet és a jól eltalált egysorosok.

Szárnyas fejvadász (1982)

Ridley Scott duplázik a listánkon: ha az Alien a sci-fi és a horror mesteri elegye, akkor a Philip K. Dick regénye (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?) alapján készült Szárnyas fejvadász egy lírai sci-fi. Bár manapság a műfaj korszakalkotó darabjaként emlegetik, a bemutató idején a kritikusok és kasszák előtt is megbukott. Azóta viszont felfedezték az értékeit, és

kultikus státuszba emelkedett, ami többek közt a Scottra jellemző egyedi történetmesélésnek és látványvilágnak köszönhető, valamint annak, hogy olyan egyetemes témákkal foglalkozik, mint az élet és a teremtés.

Nem mellesleg a cyberpunk egyik alapvetése lett, a „Mint a könnyek az esőben” monológ pedig az egyik legtöbbet elemzett és értelmezett filmes szöveg.

Ez is érdekelhet

A holdrakétától a homokférgekig – a sci-fi évtizedei és a történelmi hatások

Megnéztük, hogyan változott a sci-fi az évtizedek során, és miért.

Lássuk!

A dolog (1982)

Ha azt írtuk, hogy Az ítélet napja azért különleges a listán, mert a második része egy franchise-nak, akkor John Carpenter filmje is kuriózum, hiszen az 1982-es A dolog valójában egy remake, ami sokkal jobban sikerült, mint az eredeti film, az 1951-es A lény - egy másik világból. Egy újabb sci-fi horror az örökkévalóságnak: A dolog

amellett, hogy vérfagyasztóan rémisztő, egy krimi izgalma is megtalálható benne,

hisz az antarktiszi kutatóállomás tagjait egy olyan földönkívüli lény tartja rettegésben, aki bárkinek az alakját fel tudja venni. Ebből pedig olykor kifejezetten érdekes és emlékezetes formációk lesznek, amiket ezúttal nem CGI-jal, hanem természetes effektekkel oldottak meg. Rob Bottin sminkmester munkája még ma is vetekszik pár vizuális effekttel.

Vissza a jövőbe (1985)

Robert Zemeckis rendezése és Alan Silvestri zenéje hozta létre minden idők legjobb… mit beszélek, legeslegjobb időutazós sci-fijét, amihez persze elengedhetetlen a két főszereplő, Michael J. Fox és Christopher Lloyd játéka is. A Vissza jövőbe érinthetetlen klasszikus, amelyet sosem szabad újraforgatni, mert tuti bukás lenne – nálunk már az új szinkronon is alaposan kiakadtak a rajongók –, hiszen ebben a filmben (a trilógia folytatásaiban)

minden megvan, ami egy szórakoztató sci-fi vígjátékhoz kell.

Ikonikus pillanatok, jól megírt, pörgős párbeszédek, és emlékezetes karakterek. A Vissza a jövőbe idén negyvenéves, és egészen biztos, hogy újabb negyven év múltán is pont ilyen friss, szórakoztató lesz, mint most és a bemutató idején.

(via Collider)